Irodaházunk » Helytörténet
A Pest, Buda, Óbuda 1873 évi egyesítésével létrejött főváros déli határát a Kondorosi árok képezte. Dél-Budának ez a része az egyesítés után közigazgatásilag az I. kerülethez tartozott.
Az 1930-as új kerületbeosztással létrehozott tizennégy kerületből álló fővároson belül a kelenföldi, lágymányosi rész önálló kerületté vált. (XI. kerület.)
1950-ben Albertfalva és Kelenvölgy a XI. kerület részévé vált.
A Déli vasút - Karolina út - Nagyszőlős utca által határolt terület földrajzi elhelyezkedését tekintve az un. Lágymányos kerület rész Sashegy alá benyúló vége, melyet északról a Gellérthegy lankái határolnak.
A terület dél-nyugati része a Duna szabályozása előtt ártéri legelő, rét volt. A Sashegy és a Gellérthegy oldalain a budai polgárok szőlő- és gyümölcsös kertjei voltak.
A kerületrész arculatában az első jelentősebb változást a „Császári királyi szabadalmazott déli állami és lombard-velencei közép-olaszországi vasúttársaság” (röviden Déli Vasút) töltésének megépítése jelentette 1861-ben. (Ekkora épül ki a Nagykanizsa-Buda vasútvonal.) A vasút a Kisgellérthegy alatt fúrt alagútból Budafok-Székesfehérvár irányában vezetett, s ezzel a kerületrészt nyugatról lezárta.
A terület déli oldalán a Kelenföldet a Keleti pályaudvarral összekötő vasútvonal (a déli összekötő vasúti híd megépülésével (1873-77) a déli oldalt zárta le. (Az összekötő híd pillérein épült a későbbi Lágymányosi, ma Rákóczi híd.)
Az iparterület fejlődése az egyesítés után az I. világháborúig terjedő időszakban indul meg és bontakozik ki.
Dél-Buda térségében az ipartelepítés a Budafoki és Fehérvári út közelébe koncentrálódott, a Déli vaspálya két oldalán a XIX. század végétől különböző katonai létesítmények, intézmények épültek ki.
A mai Budaörsi úti Petőfi-laktanya és a Kelenföldi pályaudvar között 1898-ban villamos járat indult.
A Déli vasút belső oldalán különböző katonai raktárbázisok épültek ki, melyek kihasználták a már meglévő vasút lehetőségeit.
A vesztes első világháború, majd a békeszerződés nyomán a katonai létesítmények kihasználatlanul maradtak, ekkor adja bérbe a Honvédelmi Minisztérium különböző
iparvállalatoknak az épületeket.
A Bocskai út-Vasút- Karolina úti tömb az első világháború után katonai rendeltetését megtartotta - kivéve a Trunkhahn posztógyárat, mely a későbbi Budaflax elődje volt.
Az Bocskai út- Vasút- Ibrahim utca- Rőf utca tömbbe az 1920-as években két textil üzem települt, a Danubius Cérnázó és a Francia-Magyar Pamutipari Rt, továbbá a Titán Vegyipari Művek, amely 1932-től a Noseda család részvénytársaságaként működött.
A második világháború után a terület hasznosítása ismét napirendre kerül.
A Bocskai út-Vasút- Karolina úti tömbbe kapott helyet a Lenfonó és Szövőipari Vállalat egyik fonógyára, a Híradástechnikai Vállalat és az 1960-as években költözött a területre a Mogürt Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat.
A Bocskai út- Vasút- Ibrahim utca- Rőf utca tömbben a Titán Vegyipari Művek a Budapesti Illatszer és Pipereszappangyár nevet vette fel, ami 1963-tól Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalatként működött tovább. A háború előtt idetelepült textilipari üzemek a Selyemipari Vállalat Pamuttextil gyáregységeiként üzemeltek.
A rendszerváltás után e területek hasznosításában a bér-irodaházak kialakítása, építése vált meghatározóvá, jelenleg négy irodaház is üzemel itt.
A katonai jelenlét fokozatosan megszűnt, a volt katonai ruházati raktár előbb a kulturális örökség szakszolgálatnak adott helyett, ma a Magyar Nemzeti Múzeumhoz (http://www.hnm.hu/index.php) tarozik.
A területen működő Ortopédiai Klinika (http://www.sote.hu/intezetek/?inst_id=50) ill. Országos Vérellátó Szolgálat (http://www.ovsz.hu/hu/ovsz) - korábban: Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet) az egészségügyi hasznosítási lehetőségeit teremtették meg a területnek.
